További infók!

Az előző előtti bejegyzésben közöltem veletek, hogy lesz egy közönség találkozóm.
Most találtam egy jó időpontot, ami nem más, mint jövő hét kedd, azaz, 29-e, valószínűleg délelőtt 11 óra, Starbucks Westend.  Ha valakinek nem megfelelő az szóljon és változtatok, ha sokaknak nem jó.
Puszii: xxSzikraa.♥*
#BocsiAFölösBejegyzésért

Perrie Edwards. Little Mix. Mindörökké.

Na jó, nem bírtam ki, hogy ne írjak ide többet, hiszen ez volt a kedvenc blogom eddig, amit írtam.  Biztos vagyok benne, hogy ez a rész lesz olyan megható, hogy elsírjátok magatokat rajta.

Szeretettel: xxSzikraa.♥*

Sikerült. Sikerült megvalósítanom azt, ami az éneklés után a legnagyobb vágyam volt. Saját családot alapítottam.
Büszkén mondhatom, hogy nekem van a lehető legnagyszerűbb gyerekem és férjem.
Miután minden rendbe jött újabb értelmet kaptam az életembe, azok mellé, amik eddig is meg voltak.
-Anyu, mikor jön haza az apa? - kérdezte az 5 éves kislányom izgatottan csillogó szemekkel, miközben éppen valami csodásat rajzolt.
Úgy nézett ki, mint egy kis angyal. Világoskék szemei világítottak, tejföl szőke haja pedig a Nap fényétől aranyozott színben omlott le a vállán.
-Nem tudom édesem - feleltem, de amint kimondtam a választ hallottam, hogy nyílik bejárati ajtó és fáradt léptekkel közeledik a férfi, akitől ezt a tökéletes kislányt kaptam.
-Apaaaa!! - kiáltott a pici és  lepattanva a székről, ahol eddig helyet foglalt oda rohant az apjához, aki egyből felkapta és megpörgette a levegőben.
A kis angyalom hangos, szélcsengőszerű nevetése töltötte be a teret, én meg csak mosolyogva néztem a családi pillanatot kettejük között.
-Várj egy picit édesem, most anya jön! - tette le a lányunkat és lépett ide hozzám.
Rám mosolygott és átkarolta a derekamat.
-Szia Pezzy - nézett a szemembe és ajkait az enyémre tapasztotta, ezzel forró, szenvedélyes csókra késztetett.
-Szia Zayn - néztem fel rá a csók után.
Igen, Zayn.
Pár hónappal a nagy veszekedésünk után mindketten rájöttünk, hogy nem tudunk egymás nélkül huzamosabb ideig meglenni. Újra összejöttünk. Előröl kezdtünk mindent. Most pedig boldogan nevelgetjük a két gyerekünket.
Igen, gyerekből is kettő van, csak az első szülött fiunk még iskolában van.
-Milyen napod volt Drágám? - kérdeztem.
-Hosszú és iszonyatosan fárasztó - forgatta a szemét Zayn miközben leült az ebédlő asztalhoz tartozó egyik székre.
-Ma én megyek el Jawaad-ért jó? Meg ígértem neki, hogy suli után el jön velem vásárolni és kap valamit - mosolyogtam.
-Oké. Na, akkor mi kettesben maradunk Esraa - fordult Zayn a lányunk felé.
Azoknak, akiknek a fejében felmerült, hogy milyen név is az a Esraa: muzulmán név. Azt jelenti, hogy gyönyörű és tekintélyes. A gyönyörű igaz rá, a tekintélyes pedig majd csak később derül ki.
Az órára pillantottam. negyed kettő volt.
-Akkor én indulok és Jawaad-ért. Majd valamikor jövünk - mondtam és adtam egy puszit Esraa-nak és Zaynnek is, majd elindultam a kisfiamért az iskolába.
Jawaad egyébként már 9 éves. És ahhoz képest, hogy Zayn és az én fiam elég nyugodt kisgyerek.
Mikor odaértem a suli elé, leparkoltam a bejárat előtt, majd kiszálltam a kocsiból és bementem az iskola épületébe.
Éppen akkor csengettek ki. Minden gyerek boldogan rohant kifelé, hiszen ez volt az iskola utolsó napja. Mostantól 2 és fél hónapig semmit nem kell csinálniuk. Legalább is olyat, ami az iskolával kapcsolatos.
A sok kis és nagy gyerek között sehol nem láttam az én kisfiamat. Elindultam hát az osztályterme felé, hogy megnézzem,  ott van-e.
-Csókolom Perrie néni - köszönt oda nekem a fiam egyik legjobb barátja, James.
-Szia James! Ööö.. bocsi, nem tudod véletlenül, hol van Jawaad? - kérdeztem meg kapva az alkalmon, hogy ő biztos tudja.
-A tanárnéni bent tartotta, mert rossz volt - felelt.
-Oké, köszi - mosolyogtam és faképnél hagytam.
Kezdtem ideges lenni. Mit csinált ez a jómadár már megint, hogy utolsó nap is bent tartotta a tanár?
Megálltam a terem előtt és kopogtam párat, majd lassan lenyomtam a kilincset és beléptem a színes terembe.
A táblát végig kreatívabbnál kreatívabb betűk díszelegtek, amikből kiolvasható volt a Vakáció!, azaz angolul Vacation!.
-Jó napot Mrs. Malik. Éppen időben jött. Jawaad ma egy olyan hibát követett el az iskolában, aminek következményében akár ki is csaphatjuk az iskolából - tette csípőre a kezét rovóan a tanárnő.
-Igazán? - vontam fel a szemöldököm, majd a tekintetem Jawaadra villant. - Mégis mi volt az a hiba? - kérdeztem érdeklődve és néhány lépés után az elő padban ülő kisfiam mellett álltam.
A magassarkú szandálom kopogása veszélyesen hangzott az osztályterem linóleummal borított padlóján. 
Jawaad ajkait harapdálva nézett fel rám, légzése pedig gyors volt.
Kezemet megnyugtatóan a vállára csúsztattam és nagyon halványan rá mosolyogtam, jelezve, hogy nem lesz semmi baj.
-Jawaad a 4. óra után gondolt egyet, elhagyta az iskola épületét, elment valahová, majd fogta magát és vissza jött. Ez után még volt mersze azt hazudni, hogy azért késett az óráról, mert a felsős diákok visszafogták őt és fenyegették. Ez két szabályszegés is egyben. Ezért vagy egyből kicsapás, vagy fegyelmi tárgyalás jár! - háborgott a tanárnő.
Ez teljesen elképesztett. Ennyiért? Egy kis hazugság és lógás? Persze, egy részt mégres voltam Jawaad-ra, mert nem kellett volna kimenni tanítási időben a suliból, majd aztán hazudnia a tanárnak, de ennyiért még nem kellene ilyen komoly büntetéseket kiszabni rá.
-Már elnézést tanárnő, de nem értem. Odáig meg van, hogy Jawaad elhagyta az iskola épületét tanórák közben, majd hazudott önnek, de nem értem, hogy miért kell már ennyi miatt ilyen súlyos büntetéseket kiszabni rá. Tudja, én sokkal rosszabb voltam ennél. Ja, és hozzáteszem, én mind a nyolc általánosos osztályt egy iskolában jártam végig ki. Ennyiért szerintem elég lenne, ha egy osztályfőnöki intővel illetné, majd ha még egyszer lesz ilyen incidens, akkor talán jogosan adhatna neki ilyen büntetést - magyaráztam kissé ingerülten.
-Mrs.Malik, ez két igen súlyos vétek.
-Vétek? Tudtommal ez nem egyházi iskola, hogy itt mindent "vétekként" fogjanak fel. Csöppet sem olyan súlyos a helyzet, mint azt, maga gondolná. És nyugodjon meg, a kisfiam mesél otthon arról, hogy maga mennyire semmibe veszi őt itt az iskolában. Nem kell csak azért szívatni a harmadikos gyerekemet, mert magának nem tetszik a feje, vagy esetleg mással, a szüleivel van gondja és éreztetni akarta/akarja a fiammal, hogy ő itt nem kap különleges bánásmódot, csak mert olyan emberek a szülei, akiknek a nevéről ezen a Brit szigeten majdhogynem mindenki hallott. Nem kell ezért vele kikezdeni. Gondolom magának is feltűnt, hogy nem egy olyan elkényeztetett, mint a többi sztárcsemete, akiknek szépen körbenyalják a hátsó fertájukat. De ez nem is lényeges! Akadjon le a fiamról! Viszlát! Gyere Jawaad! - nyújtottam a kezemet a kisfiam felé miután felkaptam a táskáját.
Ő csak engedelmesen megfogta a kezemet és mellettem jött ki az iskolából.
-Hűha, anya, nagyon király voltál! - ugrándozott mellettem boldogan.
Erre csak picit elmosolyodtam és mikor odaértünk a kocsihoz bedobtam a táskát, megvártam míg Jawaad is beül és elindultunk a boltba.
-Remélem Jawaad, attól, hogy megvédtelek nem fog elszállni az agyad és nem leszel nagyképű. És az akarom, hogy tudd, hogy nem vagyok boldog, hogy ilyet csináltál harmadikban! Még egy ilyen alkalomról szerzek tudomást, és esküszöm mindenre, ami szent, hogy egy egyházi iskolába foglak átíratni - fenyegettem.
-Értettem anyu... - hajtotta le a fejét.

*Otthon*

Már Jawaad bement a házba én pedig a vásárlás után a pénztárcámból kiszóródott aprópénzt igyekeztem szedegetni. Miután ez sikerült észrevettem, hogy kisfiam a pulóverét is a kocsiban hagyta.
Bezártam az autót és bementem a házba.
-Hé, Tojás, a kocsiban hagytad a pulóvered - lóbáltam az anyagot a kezemben, miközben becsuktam a bejárati ajtót.
Bepillantottam a nappaliba és megláttam, hogy 3 számomra nagyon, nagyon fontos személy ül a kanapén.
-Lányok! Jesy, Jade, Leigh-Anne! - szaladtam be és a karjaik közé vetettem magam.
-Pezz! - ujjongtak ők is bolgodan és a karjaikba zártak.
-Istenem, milyen régen láttalak benneteket! - mondtam remegőhangon és érezte, hogy egy-egy könnycsepp elhagyja a szememet.
-Te is hiányoztál nekünk Szöszi! - nevetett Jade.
Annyira jó volt, hogy itt voltak. Régen találkoztam már velük. Régen... kb 3 hónapja. De mértéktelenül hiányoztak.
Miután sokat beszélgettünk az újra összehozott kis csapatunk elindult egy koncert helyszínre.
Fel kellett lépnünk. De nem. Nem lehet.
egész úton azon vívódtam, hogy ez így nem helyes. Öreg vagyok én már ehhez.
Jó néhány dal előadása után nem tudtam folytatni.
-Sajnálom! - álltam meg a színpad közepén. -Én ezt nem tudom tovább csinálni. Hosszú ideje benne vagyok ebben a zenei szakmában és úgy érzem, már sok. Túl sok. Nézzétek! - szólítottam a rajongóinkat. - Mellettetek felnőttem. Láttatok minden egyes pillanatot az életemből. Velem együtt voltatok boldogak, szomorúak és velem együtt szenvedtetek. Akkor is mellettem voltatok és bátorítottatok, mikor teljesen kiborultam. Mikor azt hittem végem. Fontosak vagytok nekem. Mindig is azok lesztek, de most úgy érzem, hogy fel kell adnom. Nem azért, mert ezzel az egésszel lenne valami bajom, hanem azért, mert öregnek érzem már magam ehhez. Hosszú időt töltöttem a rivaldafényben. Még több időt tölthetnék, ha most nem hagynám itt az egészet. De itt kell hagynom. Át kell adnom másnak a helyet és a lehetőséget. Családom van. Gyerekeim, férjem és lássuk be én sem vagyok olyan formában már, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt. Higgyétek el nekem, hogy nagyon, de nagyon sajnálom és ez még nekem is nehéz, hiszen ti vagytok az életem egy nagyon fontos darabja. De ezentúl nem folytatom. Bocsássatok meg! - mély levegőt vettem és lerohantam a színpadról. Éreztem, hogy könnyeim további várakozás nélkül kitörnek szemem börtönéből és végigfolynak az arcomon.
Tényleg nagyon nehéz. De a családom a legfontosabb. A gyerekeim. És Zayn.
Letettem a mikrofont és ott hagytam. Ott hagytam azt a kelléket, ami végig kísérte az életem jó nagy részét. Bejárta velem a világot.
Nincs más hátra, mint hogy elmondjam: boldog vagyok. Boldog vagyok, hogy így döntöttem, hiszen nagy életet éltem/élek. Sok szerencsétlen emberrel ellentétben elmondhatom, hogy én mindent meg tudok adni a családomnak, amire szükségük van.
Boldog vagyok, mert két családom is van. A vér szerinti családom és azok a rajongók, akik a kezdetektől a Little Mix mellett voltak. Hálás vagyok mindenkinek ezért.
Boldog vagyok.
Boldog leszek.
Boldogan fogok meghalni, hiszen tudom, hogy akik igazán szeretnek, azok mindig mellettem voltak.
Perrie Edwards. Little Mix. Mindörökké.

Remélem tetszett! :)

 Szerintem olyan 1-2 havonta lesznek ilyen kis visszatérők, de még nem vagyok benne egészen biztos. Mindenesetre, aki szeretne ilyeneket, az kommenteljen! :D 

Ezer és ezer csóók : xxSzikraa.♥*

Meglepetés! <3

Halihóóó!
Szikraa él és most egy kis meglepetéssel érkezem.
Az a remek ötletem támadt, hogy mivel nemsokára itt az ősziszünet, szerveznék egy kis író-olvasó találkozót.
A Westendben lenne a Starbucksban.
Nem tudom, kit érdekelne ez, de reménykedem benne, hogy néhányótok örömmel találkozna velem, azaz Szikrával.
Programokra is gondoltam. Például elmesélnék nektek pár kulisszatitkot a blogjaimról és magamról, tehetnétek fel kérdéseket bármivel kapcsolatban, illetve az olyanoknak, akik őrülten oda vannak a blogjaimért/valamelyik blogomért esetleg aláírást is osztanék a kedvenc blog fejlécének nyomtatott változatára.
Tudom, elég elvetemült ötlet, hiszen nem vagyok olyan nagy író, de annak a kevés olvasómnak, akik vannak szeretnék minél nagyobb örömet okozni.
Arra is gondoltam, hogy ha ez a talákozó be jön, akkor minden nagyobb szünetben rendeznék egyet.
Remélem nem néztek ez után komplett idiótának, de ha esélyes, hogy eljöttök, akkor kommentbe jelezzétek felém.
Köszönöm a figyelmet drágáim. <3
XxSzikraa.<3*

Change My Life - Csak Egy Kis Visszatérő.

Sziasztok! Gondoltam örömet okozok nektek és hoztam egy kis meglepetést, ami nem más, mint Egy amolyan "Visszatérő", vagy "Emlékeztető". Jó olvasást és kérem a végén kommentálni! ♥ -Szikraa.♥

2016. Július 23. 

Perrie Edwards

Az élet olyan, mint egy végtelennek tűnő fénysebességgel mozgó hullámvasút. Mindenkinek más ideig tart. Van, akinek túlságosan is sokáig, de van, aki még élvezni sem tudja, mert túl hamar véget ér.

Az én hullámvasutam három másik lányéval kapcsolódott össze. Mindent együtt élünk meg, immáron már hatodik éve. Még akkor is ott vagyunk egymásnak, amikor még élni sem akarunk és nem érdekel senki és semmi. Én is ilyen helyzetben vagyok most. 

Közel hat éve. Hat rohadt éve, hogy megismertem a fiút, akiért bármire képes lettem volna. Zaynt. Sok szempontból tökéletes volt. Vele kezdődött el igazán az életem.

Egy hete azonban jobban összevesztünk, mint bármikor. Tudjátok, 3 éve össze költöztünk egy közös házba Zaynnel és Hatchi pedig a mi közös kiskutyánk lett. 

Szóval.. összevesztünk. Az utóbbi időben szinte minden nap veszekedtünk valamin, de ez a vita mindenen túl ment...

*Vissza emlékezés*

-...Undorító vagy Zayn! Bárcsak soha az életben ne ismertelek volna meg! Elegem van, hogy állandóan veszekszel velem valamiért, pedig igazán nem lenne okod hisztizni, mert szinte minden második nap koncertekre jársz, ami nem csak Little Mix, a legdrágább szórakozóhelyekre hívnak el bennünket és, ha ez még nem lenne elég, akkor egy kibaszott sztár a barátnőd! Ezt most nem azért mondom, mert nagyra lennék vele, hanem azért, hogy tisztában lehess azzal, hogy nem egy férfi lenne a helyedben, szóval rohadtul semmi okod nincs a vitatkozásra! - kiabáltam vele, miközben követtem lefelé a lépcsőn. 

-Igen Perrie. És ki csinált belőled sztárt? Ha én nem nevezlek be abba a tetves tehetségkutatóba, akkor most nem tartanál ott, ahol tartasz! Szóval nekem köszönheted - reagált Zayn és elég ideges volt, de még csak egy kicsit emelte fel a hangját.

-Lehet, de igazán beláthatnád már azt is, hogy gusztustalan dolog, amit csinálsz velem! Minden áldott nap találsz valamit, amin összeveszhetsz velem, és amiből tuti, hogy sértődés lesz. Számold már meg Zayn, hogy hányszor vágtad a fejemhez, hogy neked köszönhetem ezt az egészet! - forgattam a szememet.

-Sokszor. Sokszor és ezt nagyon jól tudom. De tudod, hogy miért vágom mindig a fejedhez? Mert rohadtul el vagy szállva! Úgy csinálsz, mint aki maga az isten, közben meg sehol semmi. Visszataszító - grimaszolt.

-Visszataszító? El vagyok szállva? Érdekes, hogy több millió ember közül csak te gondolod így! Fogd vissza azt a rohadt nagy féltékenységedet! Csak mert te nem értél el ennyit és soha nem is fogsz attól én még lehetek sikeres - igazán nem akartam ezt mondani, mert szeretem, de annyira ideges voltam....

Valahogy kikerültünk a kertbe és a medence szélén állva veszekedtünk.

Amikor Zayn felfogta, hogy mit mondtam szemmel láthatóan ideges lett. A jobb tenyere egyszer csak meglendült és az arcomon csattant. Én felszisszentem fájdalmamban. 

Amint felnéztem Zaynre láttam az arcán a megbánást. Valahogy hidegen hagyott így egyetlen könnyed mozdulattal belöktem őt a jéghideg vizű medencébe.

Fogtam magam, berohantam a házba, elővettem egy sporttáskát és összedobáltam a cuccaim egy részét. 

-Perrie te észnél vagy? Beborítasz a medencébe?? - emelte fel velem a hangját, amikor bejött csurom vizesen a házba.
-Na te csak ne dorgálj engem Zayn! Mégis ki ütötte meg a saját barátnőjét? Tudod mit? Elmegyek innen a fenébe. Nem tűröm el, hogy te, éppen te, akivel 6 kibaszott éve vagyok együtt ennyi idő után megüssön. Én bíztam abban, hogy nem leszel ilyen elvetemült fasz, de úgy tűnik hiába minden. Elköltözöm innen és vége - kiabáltam.
-Ilyen könnyen eldobnál egy 6 éves kapcsolatot? Hát, minden esetre igen jól eljátszottad a szerető barátnő szerepét - püffögött Zayn.
-Én nem játszottam el semmit Zayn. Szerettelek és mindig is szeretni foglak, ezt te is nagyon jól tudod, de kibaszottul elegem van abból, hogy megpróbálj irányítani és dedós módjára kezelj - nagyon rosszul esett, hogy azt mondta, hogy sosem szerettem.
-Jó, oké. Akkor menj el! Hagyj magad mögött mindent, ami valaha fontos volt, amiért eddig küzdöttél. Jobban is teszed. Végül is én csak hat éve támogatlak, szeretlek és hat elbaszott éve dugsz velem - egyre hangosabban kiabált velem.
-Igen. Hat éve. Épp ez az. Hat éve te vagy az egyetlen férfi az életemben és egy percre sem hagytalak el, pedig kurvára lett volna rá lehetőségem akár nálad jobbat is találni, de én melletted maradtam, mert kibaszottul szerelmes vagyok beléd, annak ellenére is, hogy újabban úgy viselkedsz velem, mint egy rabbal. Nem vagyok a játékod, sem a kurvád, hogy ezt tedd velem!
Felkaptam a cuccomat, belebújtam a cipőmbe és elhagytam a házat. Még egyszer visszanéztem a kapuből és csak az láttam, hogy Zayn ledöbbent arccal áll a bejárati ajtóban.

*Jelen*

Ez a veszekedés már egy hete volt. Az óta egyetlen szót sem váltottam Zaynnel ő pedig, mint az óvodások, Mindig valamelyik srácon keresztül üzenget nekem.
A vita után Jesy-hez mentem. Ő vigasztal engem. Folyamatosan sírok egy hete. Nem tudom abba hagyni a könnyek hullatását. Teljesen ki vagyok akadva. Látni akarom Zaynt, de mégsem. Érdekelne, hogy mi van vele, de valahol legbelül legszívesebben megölném. De szeretem...

2016 Szeptember 30.

Zaynnel megbeszéltük a dolgokat, de közel sem lett olyan jó a vég, mint gondoltam. Végleg szakítottunk. Elköltöztem a házból, vittem magammal Hatchi-t és minden cuccomat. Zaynnel már egyáltalán nem tartjuk a kapcsolatot. Szeretném, ha minden a régi lenne, de ez sajnos már lehetetlen. Többé nem ébredek mellette, többé nem érzem az illatát... Nem látom, ahogy rám mosolyog, mikor meglát. Ezek és a csókjai hiányoznak a legjobban.
De ezek már nem lehetnek újra az enyéim.
A karjai talám már más nőt ölelnek, ajkai már mást csókoltnak és mosolya sem nekem ragyog többé.
Vége. Ennyi volt. Leáldozott a szerelmünk.
Az én életem hullámvasútjának ez a része véget ért és soha többet nem tér vissza.
Bele fogok halni...

Remélem tetszett ez a kis apróság. Komikat kérnék!  További kellemes nyári szünetet és pihenést mindenkinek! 

-Szikraa.♥♥

Chapter 50.~Karácsony.. /*Záró Rész*/

Ez a rész kicsikét nagyon hosszú lett, de záró résznek megteszi! :) 

Jó olvasást! -Szikraa.♥

"Boldog mosoly árasztotta el mind a négyünk arcát és a jármű felé vettük az irányt. Hatalmasat dobbant a szívem, amikor Paul kinyitotta nekem a kocsi ajtaját és megláttam ki, pontosabban kik ülnek benne...."

-Zayn! - mosolyodtam el nagyon boldogan és bevágódtam mellé a kocsiba.  
-Szia- köszönt ő is ugyan olyan mosollyal az arcán és 3 hét után először végre megcsókoltuk egymást.
A kocsit apám vezette. Őt is üdvözöltük a lányokkal. Még Niall ült a kocsiba, akire Jade vetette rá magát.
boldogan egymásnak örülve vettük az irányt a londoni Little Mix ház felé.
2 hónapja arra jutottunk a lányokkal, hogy veszünk az X-Factoros pénzből egy közös házat, berendezzük és ott fogunk élni. Már, amikor éppenséggel nincs turné, vagy koncert.
Amikor megérkeztünk a hatalmas közös villánkba, egy hatalmas "Otthon, édes otthon!" kiáltással üdvözöltük régen látott házunkat.
Berontottunk az épületbe, ami meglepetésünkre sötéten állt. Felkapcsoltuk a lámpát és teli volt a nappali ismerősökkel. Mindenki itt volt, aki kicsit is fontos számunkra.
Egy kisebb parti vette kezdetét, de én még fél óra múltán is csak az ismerőseimet, barátaimat ölelgettem.
Aztán egyszer csak egy gyenge kezet éreztem a csuklóm körül. Hátra fordultam és nem más állt előttem, mint Natalie Swear: Igen, az a Natalie Swear, aki az iskolában Zaynre pályázott és meg akarta keseríteni az életemet csak azért, mert Zayn az enyém. Te meg mi a halált keresel itt?! - kérdeztem magamban és felvont szemöldökkel néztem Natalie-ra, hogy a külsőm ugyan ezt a kérdést sugallja.
-Szeretnék beszélni veled Perrie - nézett komolyan a szőkeség.
-Miről? - kérdeztem vissza.
-Majd meglátod. Gyere! - és azzal a lendülettel elindult kifelé. Én követtem ugyan, de azért Paul-t magammal vittem. Biztos ami biztos kell egy testőr.
Kiértünk a kertbe és Natalie törökülésben leült a nedves fűre, majd intett, hogy kövessem a példáját.
Én leültem vele szembe és kérdően néztem rá.
 -Öhm... Nem lehetne elküldeni a testőrödet? - biccentett Paul felé kicsit félve.
-Nem. Meg kell értened, hogy neki mindenhol velem kell lennie. De nyugodj meg, bármit hall most, arról maximum velem fog beszélni. Szóval mondd mit akartál, mert kezd kicsit hideg lenni - mondtam.
-Oké.. Szóval az lenne, hogy.... sajnálom, hogy tavaly a suliban olyan kis.... utálatos voltam - hajtotta le a fejét "bűnbánóan" Natalie.
-Figyelj, én nem vagyok hülye. Most nem azért kérsz bocsánatot, mert annyira megbántad, hogy úgy bántál velem, ahogy, hanem azért, mert fejbe csapott téged a felismerés, hogy "Hoppá te ismersz 4 híres embert, akikkel rosszba vagy! Ki kellene velük békülni!" - utánoztam Natalie hangját.
-Nem, Pezz, nem ezért! - állt ki maga mellett Natalie.
-Kérlek, Natalie, ne szólíts Pezznek. Oké, nem leszek veled rosszban, de nem fogunk nap mint nap összejárni. Fogtad szöszi? - jelentettem ki komolyan.
-Igen! - mosolygott Natalie és megölelt.
Én lepetten néztem magam elé Paul meg közelebb lépett, hogy leszedje rólam a plázacicát. Én ráztam a fejemet Paulnak, hogy hagyja.
Ezek után minden egyenesen ment.

*Karácsony napja*

 Reggel. Egy újabb hideg, és hófedte reggel. De valamiért mégis más ez a reggel.
Nem azért, mert Zayn forró karjainak ölelésében ébredtem, de kétségtelenül ez is hozzájárul a mai reggel nagyszerűségéhez. Azért más a mai reggel, mert ma van Karácsony napja.
Míg Zayn aludt felöltöztem, levánszorogtam a Little Mix villa földszintjére.
A két Jordan, Leigh és Jesy már fent voltak.
-Jó reggelt Pezz! - üdvözölt mindenki.
-Sziasztok! Mi jót eszünk? - léptem a lányok mögé, akik éppen valami gyümölcsöt szeleteltek fel.
-Gyümölcssaláta, fagyival és tejszínhabbal. És aki akar az ihat mellé forrócsokit - Jesy.
-Az szép - nevettem. - Én szerintem csak simán eszem... vagyis iszom egy tejszínhabos, fagyis forrócsokit. De nincs itthon valami süti? Nekem anyu említett valami olyasmit, hogy bevásárolt - haraptam az ajkamba és nagyjából olyan lelkesedés lehetett bennem, mint egy ovis kislányban, akit elvisznek a játékboltba.
-Elvileg van minden. Nézd meg, hogy a szekrényben mi van! - mutatott Leigh az egyik szekrény felé, ahol általában a sütiket, kenyereket, és egyéb dolgokat tartottuk.
Én a piros-fekete színű konyhaberendezés elé léptem és kinyitottam. Egy fél pékség állt benne.
Egyből rátettem a kezem egy kakaós csigára és kivettem a helyéről.
-Muhahaa!! Ezt eszem meg egy forrócsokival! - lelkesedtem és levágódtam Leigh Jordanje mellé az egyik bárszékre, ami a konyha közepén álló "sziget" mellett helyezkedett el.
-Nem akarsz segíteni? - fordult hátra Jesy.
-Ühm... Elég.. fárasztó estém volt.... Szóval nem - nevettem ismét. Erre mindenki felnevetett, a fiúk meg gúnyosan köszörülgették a torkaikat.
-Amúgy... Zayn él még? - kérdezte költőien Jesy Jordanje.
-Igen él. Csak tudod, akármilyen meglepő neki is fárasztó éjszakája volt - poénkodtam. - Tényleg felmegyek felkeltem, ha már úgy is mindjárt reggeli - mondtam és elrugaszkodtam a bárszéktől és felrohantam Zaynhez.
Halkan mentem be a szobába és leheveredtem Zayn mellé az ágyba.
Kezemet arcára helyeztem és ott tartottam.
Zayn mély levegőt vett és kinyitotta nagy, csokoládébarnán csillogó szemeit.
-Jó reggelt életem - mosolygott, amikor meglátott.
-Neked is - pusziltam meg borostás arcát. - Lejössz reggelizni? - kérdeztem.
-Igen - felelt Zayn és fel állt.
Én a helyemről némán figyeltem, ahogy Zayn anyaszült meztelenül átmasíroz a szobán és felöltözik. Bár a dolgok utóbbi része nem igazán tetszett.
Aztán Zayn a kezemnél fogva felhúzott az ágyról, magához vont, megcsókolt és elindultunk lefelé.
-Kész a kaja! - visított Leigh és Jesy egyszerre, mire Niall és Jade úgy rohantak le, mint az éhező gyerekek, akik kiszagoltak egy zsíros kenyeret. A két éhenkórász....
Reggeli után kimentünk a hóba egy kicsit szórakozni. Jade és Niall építettek egy Micky-Egér hóembert, Nando's-os zacskóval a kezében.
Mi többiek meg csak hógolyóztunk.
Amikor bementünk mindenki magához vett egy forrócsokit, vagy meleg kávét és letelepedtünk a nappali közepén álló kandalló elé.

 *Este*

Eljött az este is. Az ajándékozás. Most csak szűk baráti körben leszünk. Megbeszéltük a családdal, hogy a velük való karácsonyozást kicsit eltoljuk.

Mindenki a nappaliba gyűlt, a plafonig érő karácsonyfa köré. 

-Szóval, ki kezdi az ajándék osztogatást? - tette fel a nagy kérdést Jade.

-Oh, én, én, én!! - ugrált Leigh.

Leigh gyorsan vigyorogva szétosztogatta az ajándékait.

-Muhahaa! - nevetett Jordan. Öhm... Jesy Jordanje. 

Miután ő is kiosztott mindent, szépen sorban következtünk. Jesy Jordanje után Jesy, aztán Harry, Liam, Jade, Louis, Zayn, Leigh Jordanje, és utolsónak én.

Annyira aranyos ajándékokat kaptam...

Mindenki nagyon boldog volt egész este.
-Nem vagytok normálisak! - nevettem, amikor a lányok körbetekertek engem csomagoló papírral és feldíszítettek, mint egy karácsonyfát elég mókás volt.

Ezek után pedig nekiálltunk unalmunkban néhány album borítót dedikálni, mivel holnapra vissza kéne adni aláírva a kiadónak.

Kétségtelenül kijelenthete, hogy ez volt életem legboldogabb és legjobb karácsonya.
Mellettem voltak a legjobb barátaim, a szerelmem, és mindenki aki igazán számít. A karácsony után a Szilveszter is nagyon jól ment.
Elvittük a fiúkat és Cher-t egy ilyen puccos sztárbuliba, ahová meg voltunk hívva.
Minden nagyon jól ment és remélem, hogy az egész hátralévő életem ilyen tökéletes és elképzelhetetlenül csodás lesz. Az én barátaim és párom a legcsodálatosabbak. A családom pedig egyenesen elképesztő.

Nos, ez volt az én rövid, de határozott történetem. Remélem ti is hozzám hasonlóan képesek lesztek harcolni a vágyaitokért és a kegyetlen élet minden próbáját képesek lesztek kiállni. Sok sikert az életetekhez! ~~~Perrie Edwards



Hát igen. Egyszer mindennek vége lesz. Most pedig a blogot kell lezárnom. Nagyon nagyon sajnálom. El sem tudjátok képzelni, hogy mennyit bőgtem mialatt ezt a részt írtam. Mostanra már minden szereplőt a sajátoménak érzek. Tudom, hogy hülyeség, de így van. 
Szóval most mindenki vegyen könnyes búcsút a történettől. Viszont egy valamit meg kell ígérnem nektek :egyszer még lesz ezen a blogon új rész. Majd valamikor. Csak egyelőre az új blogommal kell foglalkoznom. 
Ez a blog 30 rendszeres olvasóval és több, mint 17.200 oldalmegjelenítéssel zárult. Nagyon nagyon köszönöm nektek! 
Szeretlek titeket! ♥ 

U.i.: Itt van az új blogom linkje, akit érdekel :  http://lifewithbrokenwings.blogspot.hu/

Még egyszer szeretlek titeket és sok-sok puszi: -Szikraa.♥ 
Az új blogomban találkozunk! ♥

Chapter 49.~ Mégis Csak Haza Megyünk!

Utolsó előtti rész. Már ennek az írása közben is bőgtem. Mi lesz, amikor az utolsót írom?! 

Mindegy, jó olvasást bébikéim! :)

Könnyes pillantás: -Szikraa.♥

-Lányok, lányok, lányok!!! - rontott be a hálóba boldogan visítva Jade.
-Mi van, kigyulladt a szálloda? - kérdezte költőien Leigh, miközben felült az ágyon.
-Hazamehetünk karácsonyra!!! - ugrált Jade. Erre én felpattantam eddigi fekvő helyzetemből egyből talpra.
-Micsoda??? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Jól hallottad Pezz! Hazamehetünk az ünnepekre! - Jade.
-Jéézusom!!! Úristeeen! - ugráltam egy helyben.
-Kezdjünk el pakolniiii!!! - Jesy.
-Hát kéne, mert 10-kor indul a gép és most van fél 8. És még ki is kéne érni a reptérre -Jade.
Elkezdtünk pakolni és született rólam pár pakolós kép...

Szépen lassan bepakolásztunk és el is készültünk. Izgulva indultunk ki a reptérre. Zayn és a családjának az ajándéka a kezemben lévő táskában. Na igen... Az alatt az egy év alatt kibékültem a Malik családdal és már Zayn unokatestvéreit és nagyszüleit is ismerem.
Az én családom és a barátok ajándékai pedig valamelyik bőröndömben lapulnak.
A reptéren jutott eszembe, hogy fel kell hívnom Zaynt és anyut.
Előkaptam a mobilomat és telefonáltam is.
Kicsöng. Kicsöng. Kicsöng. Kics... itt megszakadt a csöngés és Zayn mézédes álmos hangja váltotta fel az éles csöngéseket.
-Haló? - vette fel halál kómásan. Oppáá... basszus elfelejtettem, hogy ott még csak hajnali 5 lesz.
-Szia Zayn... Sajnálom, hogy felkeltettelek, de azért hívlak, hogy szóljak, hogy röpke 8 órán belül otthon vagyunk. Azaz Londoni idő szerint délután egyre megérkezünk. Együtt töltjük a karácsonyt! - jelentettem be.
-Komolyan???- kérdezte Zayn és a hangja örömről árulkodott.
-Igen. Most vagyunk a reptéren még 10 perc és indulunk szóval... Majd ha hazaértek átmegyek. Puszi, szereltek! - köszöntem el.
-Siessetek! Szeretlek! -Zayn. Én, amint letettem hívtam is anyut, aki tegnap a koncert után az első géppel ment is haza.
Ő is rettentően örült, hogy hazamegyek. Vele is igen hamar befejeztük a beszélgetést, mert fel kellett szállnunk a gépre.

/A Repülőn/

Legnagyobb sajnálatunkra nem volt bérelhető magángép, ezért rendes utasszállító repülővel kellett mennünk.

Ez még nem is lenne baj, ha nem jött volna oda minden 2. utas autogramot és fotót kérni. 

-Szia - hallottam egy kisgyerekes hangot, amikor éppen csak kiléptem a repülőgépen lévő mosdó ajtaján. 

Úgy fordultam meg, hogy a fejemben végigfutott, hogy kidobom a repülőn, aki megszólított.

Alapból nem vagyok ilyen indulatos, de gondoljatok bele, hogy nektek milyen érzés lenne, hogy egy 8 órás repülőutat nem tudsz végig ülni nyugodtan, mert a fél repülő rád figyel és tőled akar valamit.

-Hellóka - köszöntem kedvesen a mögöttem álló egész helyes kislányra. 

-Perrie, kérhetek egy aláírást? És csinálhatok veled egy fényképet? - nézett fel rám boci szemekkel. 

-Persze! - mosolyogtam elég erőltetetten és aláírtam a lapot, amit a kislány a kezembe nyomott. 

Amikor visszanyújtottam neki a lapot megjelent egy nő, aki aggódva kapta fel a kislányát, mintha én legalább valami női pedofil lennék. 

-Elnézést hölgyem, de hagyja békén a lányomat! - szólt rám ellenségesen.

-Már bocsánat, de a lánya jött ide hozzám - forgattam a szememet. 

-Miért jött volna ide? Ki maga? -ment mélyebbre egy veszekedés felé. 

Ekkor a kislány kezében lévő papírkára biccentettem. Az anyuka elolvasta a 3 méteres PERRIE szignót a lap közepén és rám emelte a tekintetét.

-Oh, sajnálom - mosolyodott el picit a hölgy és a kislánnyal a karján távozott. 

Én a szememet forgatva visszamentem a helyemre.

Egy picit elaludtam, de nem alhattam sokat, mert valaki hátulról tiszta erőből rugdosta a székemet. 

A mellettem ülő Jesy csak félig nevetve nézett rám, és tekintetével próbált nyugtatni. Gondolom látta rajtam, hogy nem sok választ el attól, hogy ordítva hátra forduljak és leüssem a kis rugdalózó kengurut. 

Ehelyett inkább egy barátságos mosolyt vakartam az arcomra és feltérdeltem az első osztályon elhelyezkedő halvány mandula színű bőrfotelen, amiben ültem. 

-Bocsánat, lennél szíves abbahagyni a rugdosást? Tudod elég rossz ez egy 4 órás koncert után, ahol én voltam a fellépő. Szeretnék kicsit pihenni - mondtam egészen nyugodtan. 

-Te vagy az a Little Mixes szőke csaj, Kerry, vagy Sherry nem?? - kérdezett vissza a fiú, aki a kinézetéből ítélve rocker volt. 

-Igen én vagyok, de a nevem Perrie. De szépen kérlek ne rugdosódj! - feleltem elég ridegen és visszaültem a helyemre. 

-Ha leszopsz, nem folytatom - hallottam a srác gúnyos hangját és elkezdte kicsit gyengén lökdösni a lábával a fotelt.

Jesy szeme kikerekedett és engem bámulva várta a reakciómat. Visszapattantam a térdemre és a srác felé fordultam. 

-Nem segítek a magadfajta rászorulóknak. Szerintem inkább maradj csöndben és próbáld meg leszopni magad, ha már más úgy sem fogja megtenni neked, ahogy kívülről kinézel még ha fizetsz nekik sem - mosolyogtam és visszaültem.

A srác tiszta erőből belerúgott a székembe én pedig felnyögtem a gerincembe hasító hirtelen lökéstől.

A két testőrünk a sok közül, Paul és Aaron felálltak és elintézték a dolgokat a rocker sráccal. Utána egész úton senki még csak hozzá sem ért a székemhez.

Innentől végigaludtam az utat. Majdnem. 

-Perrie! Perrie! - ébresztgetett Jade.

-Mi az? - nyújtóztam és ásítottam egy nagyot.

Jade az ablak felé mutatott.

-Anglia fölött vagyunk! Már Írországot is elhagytuk, szóval még olyan 1-2 óra és haza érünk - lelkesedett egyre jobban Minnie Egérszerű barátnőm.

-Hurrá! Majd keltsetek, ha készülődni kell a leszálláshoz! - mondtam és magamra húztam azt az egész jó vastag és meleg takarót, amit itt az 1. osztályon adtak.

Tovább aludtam és nagyon kellemes volt, hogy lassan 5-6 órája szüntelenül alszom. 

-Hé Pezz, kelj fel! Kösd be az övedet 2 perc és leszáll a gép Londonban - rázogatta a vállamat Jesy.

Bólintottam egyet és bepattintottam a biztonsági övet. 

5 percen belül a landolást minden akadály nélkül végre hajtották és mi leszállhattunk a gépről.

A reptér belső felén hatalmas meglepetés fogadott minket. Gondolom valaki, aki a repülőn volt és nagy Little Mixer, a repülő telefonjáról értesítette egész Londont, hogy hazaérkezünk. Mindenhol rajongók voltak Little Mix és Welcome Home feliratú táblákkal.

Mi úgy döntöttünk, hogy nem állunk meg aláírogatni és fotózkodni. Csak integettünk a népnek, akik sikítozva reagáltak minden egyes mozzanatunkra. 

Testőrök segítségével kimentünk a parkolóba, ahogy egyből megláttam apám 7 személyes családi járgányát. 

Boldog mosoly árasztotta el mind a négyünk arcát és a jármű felé vettük az irányt. Hatalmasat dobbant a szívem, amikor Paul kinyitotta nekem a kocsi ajtaját és megláttam ki, pontosabban kik ülnek benne....

Nos, igen. Utolsó előtti rész... a következő rész remélem elég szívszorító lesz ahhoz, hogy kicsikarjon  belőletek néhány könnycseppet már csak ha arra is gondoltok, hogy kész, vége, a Change My Life blogon nem lesz többet új rész, amit olvashattok, nevethettek, vagy akár sírhattok rajta... Na mindegy. A következővel sietek! 

Puszi: -Szikraa.♥

Chapter 48.~ Madison Square Garden..

Hatalmas örömmel  jelentem be, hogy nem ez az utolsó rész! :) Eldöntöttem, hogy MEg írom még azt a két részt, ami kell ezen kívül az ötvenig, szóval még kettő (sőt, ezzel együtt három) részig élvezhetitek a blog történetét. És akkor most jó olvasást mindenkinek! :)
Puszi:-Szikraa.♥

*1 évvel később*

-Nem Zayn, biztos, hogy nem tudunk hazamenni karácsonyra - erősítettem meg az eddig is biztos tényt.
Így egy évvel az X-Factoros győzelmünk után megjelent a legelső önálló stúdió albumunk, ami a DNA nevet viseli.
Most pedig azért nem tudunk hazamenni, mert lemezturnén vagyunk. A DNA turnén. Vacak érzés, hogy még karácsonykor sem lehetek otthon, de mindennek meg van az ára. Megnyertük az X-Factort és most vállalnunk kell, hogy ez ezzel jár.
-Perrie, kérlek! Több, mint 3 hete nem láttalak - könyörgött.
-Zayn, ez nem rajtam múlik! Egy koncertet pedig nem lehet lemondani a Madison Square Gardenben, ahol eddig nagyon úgy néz ki, hogy telt ház lesz. Sajnálom Zayn, de most a munkám a legfontosabb - magyaráztam el neki.
-Tudod mit Perrie? Rájöttem, hogy iszonyatos hiba volt, hogy megnyertétek azt a tehetségkutatót. Amióta klipeket forgattok, dalokat vesztek fel, koncertezni jártok, és a többi, azóta egyre nagyobb az arcod. Nem tudom, hogy mire játszod az eszed Pezz. Én nem ilyennek szeretlek, hanem egy olyan nőnek, aki magabiztos de nincs elszállva magától. Mostanra pedig azt veszem észre, hogy kibaszottul elszálltál, nagyképű lettél és leszarsz mindenkit. Mindenkin átgázolsz csak azért, hogy te sikeres légy - vágta a fejemhez Zayn.
-Na jól van Zayn. Ha ennyire nem tetszik neked az, hogy végre valahára elértem valamit az életben, mindezt összesen 19 évesen, akkor nem kell járni velem oké? Meg leszek én szingliként is, nem kell, hogy egy pasi telefonon keresztül a nyakamban lihegjen még turné alatt is, amikor több száz kilométerre vagyok tőle - emeltem fel a hangomat. Mindenki rám nézett, aki a  szobában volt. Leigh, Jesy és Jade aggódva, a zenei producer meg mintha bolond lennék. - Ha ezt akarod, akkor vége! És ne hívj többet! - kiabáltam és letettem a telefont.
Elkapott a sírás én pedig kirohantam a legközelebbi mosdóba. Egyedül akartam lenni...

*Zayn szemszöge*

Miután összevesztünk Perrievel szó szerint falhoz vágtam a telefonomat, ami nagy csattanással esett szét a falon.
Nem értem, hogy Pezz miért száll el magától. Oké, értem, hogy jó hangja van és megnyert egy elég fontos tehetségkutatót, de nem kell ezért nagyképűnek lenni.
Gondolkoztam. Azon, hogy mit tehetnék most. Perrie New Yorkban van én pedig tehetetlenül ülök Londonban.Elmehetnék hozzá New Yorkba, de nem biztos, hogy jó ötlet lenne.
Felálltam, felvettem a telefonomat a földről és megvizsgáltam. Semmi különösebb baja, csak betört a képernyő. De legalább működik.
Visszadőltem az ágyamra és beletemettem a fejemet a párnákba.
Zayn Jawaad Malik, hogy te mekkora faszfej vagy - mondtam magamban. Legalább ez igaz.
Konkrétan elcsesztem a kapcsolatomat azzal, hogy hülyeségeket hablatyoltam Perrie-nek, mert nem tudott hazajönni karácsonyra. Gratulálok Zayn. Ügyes vagy....

*Perrie szemszöge*

Csak ültem egy helyben és vártam, hogy kezdetét vegye a próba.
A próba, a Madison Square Gardenben való fellépésünkhöz.
Vendégként fellép velünk Missy Elliott. Missy Elliott, aki évtizedek óta a Rap szakmában mozog, és már-már a Rap női legendájának számít. Hatalmas megtiszteltetés volt ezért számunkra, hogy velünk akarta megcsinálni a ,,How Ya Doin'?" című dalfeldolgozásunk második verzióját és még elfogadta a felkérésünket, hogy velünk lépjen fel itt a Madison Square Gardenben.

-Ó, Perrie, én még mindig nem tudom megszokni, hogy lila a hajad - nevetett Leigh mellém ülve. Igen lila haj. Valamiért mindig is imádtam váltogatni a hajszínemet.
-Én már megszoktam - feleltem szokatlanul komoran. Ez a veszekedés és szakítás Zaynnel eléggé keresztbe tett a jó kedvemnek.
-Jajj Pezz ne szomorkodj már! Tudom, hogy szereted, de ne hagyd, hogy ez álljon annak útjába, hogy ma este minden perfekt legyen. Oké? - vigasztalt engem átölelve Leigh.
-Rendben- sóhajtottam egy nagyot és megráztam a fejemet, mintha attól kiszállnának belőle a gondolatok.
-Na ez a beszéd! Na kezdjünk neki a próbának, mert itt fogunk meghalni - nevetett és felálltunk.
Odamentünk a többiekhez és elég mélyen beleástuk magunkat a próbába.
Olyan délután 4-5 körül végeztünk és egyből mentünk is ruhapróbára.
Ruhapróba után kénytelenek voltunk ide visszajönni és megvárni a sminkest.
Amint az idért mind a négyünket szépen kisminkelt a koncertre. Rettenetesen izgultunk. A Madison square Garden a világ legelismertebb csarnoka. 20 ezer ülőhely van benne, és mi 5200 híján telt házas előadást tartunk. 
Elérkezett hát az a perc, amikor ki kell állnunk több ezer ember elé, akik mind arra várnak, hogy lássanak négyünket, mert a koncert este 8-kor kezdődik.
-Várjatok, lányok még egy képet csinálok rólatok, mielőtt kimentek - kapott el gyorsan minket anyu.
A lányokkal beálltunk egymás mellé és mosolyogtunk.
A kép után felmentünk a színpadra. A közönség teli torokból, egy emberként, fülsiketítően visított.

***

A koncert tökéletesen flottul ment. Még tovább is tartott, mint kellett volna. este 10-ig énekeltünk a tömeg előtt, ami jóval több, mint amennyit terveztünk.
Még a koncert alatt is azon agyaltam, hogy mi lehet most Zaynnel. Elhatároztam, hogy felhívom, de nem az én telefonomról, mert mi van, ha nekem nem veszi fel?
-Jess elkérhetem a mobilodat? Fel kell hívnom Zaynt - mondtam csöndesen, mikor már a kocsiban ültünk, ami a szálloda felé vezet.
-Persze Pezz, itt a mobilom - nyújtotta oda nekem a készüléket.
-Köszi - mosolyogtam és bepötyögtem Zayn számát, amit a gyors hívó néhány számjegy után ki is dobott.
A fülemhez emeltem a telefont és vártam. Vártam, hogy Zayn felvegye. Nem vette fel.
De hát miért? Londonban még csak délután 5 óra van.
Megpróbáltam még egyszer.
-Szia Jess, mizujs? - vette fel Zayn.
-Zayn... Nem Jesy vagyok, hanem Perrie. Figyelj én... - mély levegő. - Sajnálom - amikor ezt kinyögtem lehunytam a szememet. Végig az a mondás forgott a fejemben, hogy az kér előbb bocsánatot, aki jobban szereti és tiszteli a másikat. Ezek szerint én szeretem és tisztelem jobban Zaynt.
-Perrie... Éppen most akartalak hívni... - Zayn. - Nem neked kellene most bocsánatot kérned. Én voltam a bunkó. Igazából nem is tudom, hogy miért vágtam a fejedhez azokat a dolgokat. Te egyszerűen olyan vagy amilyen. És lehetsz akármennyire is akár nagyképű, vagy megjátszós, én így szeretlek. Hozzáteszem nem vagy az. Szóval kérlek bocsásd meg nekem azokat a meggondolatlan dolgokat, amiket mondtam - Zayn hangja a mondat végén kicsit elcsuklott.
Közben megérkeztünk a szálloda elé, kiszálltunk, de én intettem a lányoknak, hogy még lent maradok a szálloda bejáratánál telefonálni.
-Szeretlek Zayn - suttogtam a telefonba, mintegy válaszként arra, amit Zayn mondott.
-Akkor megbocsátasz? - kérdezte Zayn és a hangja teli volt reménnyel.
-Persze - nevettem.
-Köszönöm -hallottam a hangján, hogy mosolyog.
Szinte elképzeltem, ahogy az ablaka előtt ül, néz kifelé és mosolyog..





Én a szálloda előtt álltam, nézelődtem és úgy telefonáltam vele.
-Mennem kell drágám. A lányok már régen fent vannak a jó meleg szállodai szobában én meg itt szobrozok lent a szálloda előtt a hidegben és kezdek picikét megfagyni. Szeretlek, jó éjt -köszöntem el.
-Én is szeretlek. Holnap beszélünk, álmodj szépeket, szia... és boldog karácsonyt - köszönt el Zayn is.
-Neked is - mondtam halkan és lehunytam a szememet. egy könnycsepp kigördült a szememből. Nem vagyok mellette karácsonykor.
Pedig a tavalyi karácsony volt a legjobb. Azt sosem felejtem el.
Letettem a telefont és elindultam felfelé a szobába.
-Na mi van? - kérdezte Jade, amikor beléptem hozzájuk.
-Semmi sem. Beszéltem Zaynnel és kibékültünk meg minden. De nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én haza akarok menni karácsonyra - dőltem hátra az egyik fotelban, de aztán felálltam, odaadtam Jess-nek a mobilját és visszaültem szépen, kényelmesen az lőbb elfoglalt helyemre
-Én is. Látnom kell Niallt - biggyesztette le az ajkát Jade szomorúan.
-Én meg meghalok Jordan nélkül - Leigh.
-Hhh... Nekem az én Jordanem hiányzik - sóhajtott Jesy.
Ja, igen. Jesy is felszedett magának egy Jordan nevű srácot. Néha kicsit furcsa, hogy Leigh-nek is meg Jess-nek is Jordanje van, de őket általában vezetéknévvel különböztetjük meg.
Tehát Jesy-nek Jordan Banjo, Leigh-nek Jordan Kiffin.
Kicsit bonyolult, de az a lényeg, hogy a Little Mix tagjai közül már senki nem szingli....



Hellóka mindenki! 
Eldöntöttem, hogy, ha beledöglök is megírom nektek azt az 50. részt, szóval nem ez az utolsó. 
Remélem ez a rész mindenkinek elnyerte a tetszését. 
Kérlek írjátok le nekem kommentbe, vagy chatbe, hogy kinek i a véleménye arról, hogy hamarosan vége van a blognak. Ki mennyire szomorú, stb. :) 
Na szóval sietek a következővel! 
Puszii: -Szikraa.♥